Az elszökés okai:

A szaporodási ösztön:
Egy ép, egészséges kutya, amint kiszagolja a tüzelő szuka szagát, azonnal elindul a felkeresésére, ha kell, átpasszírozza magát a legkisebb lyukon vagy kiássa magát a kerítés alatt. Persze ebben megakadályozhatjuk, ha építünk neki egy betonbunkert, vagy esetleg megkötözzük. Ennél humánusabb megoldás azonban az ivartalanítás. Nem mindig tökéletes az eredmény, ugyanis a párzási ösztön nem (csak) az ágyékban generálódik, hanem az agyban is. Így egy idősebb eb akár emlékezetből is nekiindul, ha teheti.

Természetesen az ivartalanítás fékezi, sőt az esetek 90%-ban meg is szünteti a párzási ösztönt, mert az ivartalanítás utáni 8. órában a tesztoszteron szintjük teljesen lecsökken, de azért kivételek mindig akadnak.

Unalom:
Miért mászik, vagy ugorja át a kerítést a kutya? Ennek egészen prózai okai vannak: kívül tágasabb és sokkal izgalmasabb. Amikor elmegyünk dolgozni, általában kizárjuk a kertbe a kutyát, nehogy valami bajt csináljon a lakásban, és csak reménykedhetünk, hogy feltalálja magát, anélkül, hogy jelentősen átrendezné az udvar növényvilágát és tereptárgyait. Abban az esetben, ha a kert nagy és van mivel játszania (labdák, játékok), akkor ez nem is jelent gondot.

Problémát az okoz, ha egy bélyegnagyságú kertbe zárjuk aktív és kíváncsi kutyánkat. Akkor nagy valószínűséggel megőszül majd az unalomtól, vagy esetleg felássa a kertet, bár ezt megfelelő pedagógiai módszerekkel akár a hasznunkra is fordíthatjuk, csak tisztázni kell a kutyával, hogy melyik a gaz, melyik a paprikapalánta. Ha nincsen macerálni való macska, felásásra váró gyep, ugatnivaló dolog, akkor bizony gyakran választja a veszélyesebb, de kétségtelenül izgalmasabb utcákat.

Vadászösztön:
Szintén nagyon erős kényszer a zsákmányszerzés ösztöne. Még az a kutya is vágyik erre, akit jól tartanak. Mi tagadás, nem kihívás odabattyogni a kajás tálkához és kienni belőle az aznapi adagot. Sokkal élvezetesebb, ha lehet közben vért ontani, cserkészni, szimatolni, harcolni. A lakásban tartott kutyák sem tudják elnyomni vadászösztöneiket, ők persze nem elszöknek, hanem tömegmészárlásost játszanak a kínai selyem díszpárnákkal vagy a nagyi lábával. A játék és a sok séta itt is sokat segíthet!

Szociális okok:
Akárcsak a farkasoknak, néhány kutyának is van második otthona, de legalábbis kutyabarátai a szomszédban, akikkel néha összejönnek és társasági életet élnek, megbeszélik a napi pletykát, ki kivel jött össze, ki kit harapott meg. Ez persze csak akkor valósulhat meg, ha a gazdi együttműködő és nem foltozza be a kerítésen a kutyaméretű lyukakat, vagy nem épít kétméteres betonkerítést, ami a föld alatt is folytatódik. A társasági életet kedvelő kutyák előnye, hogy ha jól kisétálta magát, akkor többnyire hazatér, de ez persze nem életbiztosítás. A szociális indíttatásból meglépő kutyák között a "mindenki kutyái" viszik el a pálmát, akik egy személyben látják el a házikedvenc sok nehézséget igénylő feladatait 4-5 családnál. Ez persze csak ott lehetséges, ahol a kutya szabadon jár-kel a kertekben és az utcán. Az eb tulajdonjoga ebben az esetben vitatott, mert mindenkit istenként imád, aki szívesen látja. Sohasem lehetünk biztosak abban, hogy őrizetlenül lófráló kutyusunk épségben hazatér. Ha időhiányban szenvedünk, akkor osszuk fel családon belül a napi kutyasétáltatást, így a kutya is jól jár és mi is fittek maradunk.

Fizikális szükségletek:
Ha kutyánk többet enne, mint amennyit kap, és a közelben felfedez egy táplálékforrást, akkor nagy valószínűséggel felkeresi azt.

Viharfóbia:
Sok kutya nagyon fél a vihartól, villámlástól és a mennydörgéstől. Egy részük statikus állapotban vészeli át a vihart egy kis résben a szekrény és a fal között, illetve a gazdi ölében, de szép számmal akadnak olyanok is, akik inkább elszaladnak előle. Ők talán olyan messzire kerülnek a háztól, hogy már nem találnak haza. Nagyon félős kutya esetében célszerű szakember segítségét kérni.

A gazdától való félelem:
Ha a kutyát állandó lelki terror alatt tartjuk, illetve rajta gyakoroljuk az önvédelmi órán elsajátított mozdulatokat, akkor tulajdonképpen egész egyértelmű, hogy stresszesebb időszakban a kutya nemes egyszerűséggel meglép a békét és nyugalmat nem árasztó családi házból. És nem feltétlen tér vissza.